Kompozitok

 

Egy egyszerű tömésnél általában egy fogszínt használ az orvos, és a rágófelszínt, valamint a többi felszínt sematikusan alakítja ki, nem is próbálva utánozni egy anatómikus rágófelszínt, vagy egy első fog felszínének sajátos felszíni egyenetlenségeit.

 

A kompozit fogfelépítésnél a fogorvos egyrészt szobrászként kialakítja az anatómikus rágófelszínt csücskökkel, barázdákkal, vagy a frontfog felszínének sajátos redőzöttségét, íveit. Másrészt festőként 3 dimenzióban különböző színű és áttetszőségű tömőanyagokból hozza létre a természetes fogra jellemző színátmeneteket a belső, fognyaki sötétebb és kevéssé áttetsző árnyalatoktól a külső világosabb, és szinte üvegszerűen áttetsző éli részig. Szükség és igény szerint akár foltokat, repedéseket, stb. is lehet festeni a felépítésbe, hogy a szomszédos fogakhoz hasonló képet kapjunk.

Lehet a fognak új formát és új színt adni, ha rendellenes állású, vagy elszíneződött fogakat látunk el felépítésekkel.

Lehet a teljesen elpusztult fogkoronát - a gyökeret megcsapozva - a semmiből felépíteni. Akár két egészséges fog közé is be tudjuk csiszolás nélkül a hiányzó fogat pótolni üvegszál erősítésű kompozit híddal.

 

A kompozit tömőanyagok az elmúlt évtizedekben odáig fejlődtek, hogy már a fogtechnikusok is ebből készítik a Gradia inlay, és Gradia híd néven ismert és jól bevált pótlásokat (A Gradia a Fuji Inc védjegye, egy fogorvosi kompozit tömőanyag és egy másik változatában fogtechnikai kompozit építőanyag márkaneve)

 

A kompozitok 70-80 % -ban valamilyen kerámia (Al2o3, Sio2,Zno2) részecskékből „kerámia porból” - a ma használatos kompozitokban nanométer méretű  töltő részekből (nanokompozit), valamint az azt összefogó és fényre keményedő műgyanta mátrixból állnak.

A kötésük kék színű fény hatására jön létre, és 10-20 mp alatt teljesen megszilárdulnak. A legkülső réteg azonban a levegő oxigénje miatt nem köt meg, így teszi lehetővé a következő réteg ráhelyezését, amely elzárja a levegőtől az előző réteg külsejét, így a két réteg össze tud kötni. Így végül a kompozit fogfelépítés egy anyagában homogén kompozit blokkot hoz létre. A foghoz való kötődést a savazással felérdesített fogfelszín bondozása hozza létre. A bond anyaga ugyanúgy a műgyanta, mint a kompozit mátrixa. Belefolyik a savazott felszín egyenetlenségeibe, és így nagyságrendekkel -kb ezerszer- nagyobb felületen tud a foghoz ragadni, mint az eredeti savazatlan zománc területének mérete. A fog és a kompozit fogfelépítés közötti kapcsolat tehát egy olyan átmeneti réteg, amely egyszerre fog, és egyszerre kompozit, amely a savazás során felérdesített zománc kesztyűujjszerű üregeiből és az azokba befolyt bond anyagból áll. 

A sikeres savazás és bondozás után a kompozit gyakorlatilag nem engedi el a fogat, nem esik ki, le a fogról. Ütésre is vagy a fog törik, vagy a kompozit maga, de nem a ragasztás enged el.

 

A kompoztitok  egy olyan sikeres utat jártak be a fogászati anyagok között, hogy ma már a fogászat legtöbb területén uralkodó szerepet töltenek be. 

 

A belőlük készített munkák előnyei pedig

 

 

Pár szót ejtsünk a hátrányokról is: